Nyolcadik lépés a titok nyitja felé

Sziasztok. Kész lett a Nyolcadik lépés is. Nos, ez a rész eléggé eseménydús lesz. Szomorú vagyok, hisz az előző részhez nem jött sok visszajelzés. De azért reménykedek, hogy ehhez majd fog. 

Kellemes olvasást!

Tina xx 

Lábaim remegni kezdtek, ahogy a férfira néztem . Meggyötört arc, fájdalommal teli tekintet. Ki tudja mit tett azért, hogy most élhessen? Ki tudj milyen szörnyűségeken mehetett keresztül tizen valahány éve..
- Mióta ismeritek egymást, fiam? És , hogy-hogy nem meséltél erről a tüneményről? -pillantott rám, mire elpirultam.. Ha tudná... Helyet foglaltam  a padládán , Sean pedig mellém ült, s kezét az enyémre helyezte. Még vörösebb lettem , mint voltam. Miért?
- Már egy ideje. És meglepetésnek szántam, apa.
Még beszélgettek, de én egyáltalán nem figyeltem. Fúrta az oldalam az a kérdés, hogy miért hozott ide. Hisz semmi oka arra, hogy segítsen. Hisz a saját felelősségemre hozam el a naplót, és hagyom azt, hogy a napló az irányítása alá vegyen. Mi? Nem! Nem hagyom, hogy a napló az irányítása alá vegyen! De hagyod, hisz már a napló részese vagy!  M..Mi van? Nem! Egyáltalán nem vagyok a napló részese! Soha nem is voltam, és soha nem is leszek. Nem, ez abszurd dum!
Megrázom a fejem, s visszatérek a jelenbe.
- Lena, egy kicsit kijönnél velem? - kérdezte Sean, s megszorította a kezem.
- T..Természetesen. -ezzel kézen ragadott, felálltunk majd kimentünk.
- Mit láttál? - szemeimbe nézett, fenntartva a szem kontaktust.
- H .. Honnan.. ? -hangom ismét akadozott.
- Mindegy, csak mondd el! -  hangja parancsolóbbá vált a kelleténél.
- Hangokat hallottam. - sütöttem le szemeimet.
- Hé! Minden oké lesz. - kijelentése lágy volt, megnyugtató.  Arcomat kezébe vette, hüvelyk ujjával letörölte a könnycseppet az arcomról.
- Nem, nem lesz minden rendben. Baromira fáj a lábam, és a kezem. - suttogtam.
- Miért?- ráncolta össze homlokát.
- A.. múlt éjjel.. - hangom ismét akadozik.
Felhúzza kezemen a hosszú ujjú pólót, s előbukkannak a kék foltok. Kezével hajába túrt, ami megmondom őszintén csodás látvány volt.. Mi? Csodás látvány? Esküszöm ma nem vagyok magamnál.  Nem tudom, mi bajom lehet, de annyi biztos, hogy fura gondolataim vannak.
Megrázom fejem, majd megdörzsölöm a szemem. Nem, nem gondolhatok olyasmikre, amikre nem szabad. Ő hozzá semmi közöm. Dehogynem! A belső hang ismét útjára tört. Miért van az, hogy ez a hang erősebb nálam? Ez csak egy hang, semmi több. Egy hang, ami nem engedi, hogy nyugodtan elmenjek Sean mellett. Ez a hang beindítja az agyam, ami szabályozza szívritmusom, valamint a légzésem, és egyszerűen meghalok mellette...
Testem furcsa módon reagál a környezetben történő dolgokra. Néha úgy érzem, majd felrobbanok ha valami olyasmi történik, ami nem helyén való. Ezért is reagálok Sean cselekedeteire furán .Rettentő furán. Félek. Baromira félek, de fogalmam sincs mitől.  Egy másik, okosabb belső hangom azt súgja, hogy ne menjek a közelébe, mert nagyobb bajba is keveredhetek.
- Lena, nyugodj meg, rendben? Utálom kimondani, de muszáj lesz meglapulnod, mert apám könnyen felismeri a hazugságot. Ha érted. Szóval tényleg úgy kell tegyünk, mintha... - arcán egy elég kaján vigyor jelent meg. Szóval így állunk. Ha harc, legyen harc. 
- Értem, Sean, mindent értek . -forgattam szemeimet.
-  Oké, ezt megbeszéltük. Másik dolog. Apámmal nemsokára elmegyünk valahova, te itt maradsz egyedül . Akkor lesz időd mindent megnézni, a házat, meg az alagsort is. Nos, sok sikert. - az utolsó szavak suttogta.
Arckifejezése zavarttá vált, és egy halvány pillantást vetett a szeme sarkából az ajtóra. Tekintetem odakaptam, és megpillantottam Rich-et. Szemei ismét rám irányultak, s egy határozott mozdulattal ajkait az enyémre nyomta. Alsó ajkamba harapott, így beengedést nyert a számba. Kezem még mindig reszketett, de a testem valami oknál fogva teljesen megnyugodott. Kezem automatikusan nyaka köré vontam , s hagytam , hogy ő vezessen.
Ajkai hirtelen eltávolodtak az enyémtől, majd egy gúnyos mosolyra húzta a száját. Te kis... Sean O'Brian , te halott vagy!
Miközben dühöngtem magamban, arcomon végig vigyor lapult. Ekkora egy.. egy. szemétládát. De a játékot ketten játszák Sean O'Brian! Ezt jó lenne megjegyezni.
Fél óra múlva Rich és Sean kimentek. Amint elég távol voltak, felálltam a helyemről, s körbenéztem. Több kis kép, valamint egy nagy , falra akasztott kép, ahol Mary- Jane és Rich volt, Mary menyasszonyi ruhában, Rich pedig öltönyben. Annyira szépek voltak. A kezem a képre helyeztem, de ami fogadott, az meglepő volt.  A kép hátánál egy üreg volt. A képet leemeltem, majd leraktam a földre. Sean-nek dobtam egy sms-t , hogy amikor visszaindulnak , szóljon. Ezután a telefonom zsebre vágtam, majd bementem a kis járatba, ami a kép hátánál volt. A járat  elég veszélyes volt, a falakon látszott, hogy nem most vájták, és a viz is csöpögött belőle. Remegve tettem meg minden egyes lépést,  annyira féltem. A lábam ólom nehéz lett, és nem tudtam meg sem mozdulni.
Féltem, rettegtem  és nem tudtam, hogy mi is ennek a barlangnak a jelentősége. Lépteim apróbbak voltak, alig mertem előrébb tenni a lábam.
Utolsó lépés! Ha nem látok meg valamit, visszafordulok! -döntöttem el magamban, majd megtettem az utolsó lépést.
A föld hirtelen remegni kezdett alattam, majd zuhanni kezdtem.. a semmibe... Pár másodperc múlva a földre estem... Hol vagyok?

Hetedik lépés a titok nyitja felé

Sziasztok. Nos meg is érkezett a Hetedik lépés. Örülök a kommenteknek, valamint a pipáknak, és remélem még gyűlünk. Ez a rész kicsit rövidebb lett, s hát felkerülnek bizonyos érzések. Naná, hogy arra gondolok, amire ti. És egy új szereplő is. Ez a rész is , azt hiszem tartogat meglepetéseket.
Kellemes olvasást!
u.i. a képekért bocsánatot kérek. Azt hiszem túlságosan is szexy-k. Főleg az első :3
Tina xx

Lépteimet megszaporáztam,  és olyan gyorsan mentem, ahogyan csak tudtam. Utam a szemközti lakásba vezetett, hova máshova. Megálltam az ajtó előtt, próbáltam kinyitni, de nem ment. Zárva volt. Dörömbölni kezdtem, sőt már-már ordítoztam, aminek a szomszédok nem annyira örültek. . Főleg az a néni,  aki elég furán méregetett. Elmotyogtam egy bocsánatot, majd tovább folytattam az előbbieket, csak egy fokkal halkabban. Lábammal rugdosni kezdtem az ajtót, közben pedig mindenkit szólítottam. Néhány perc múlva, hál'istennek, kinyílt az ajtó, és Adam állt az ajtóban.  Egy laza ing volt rajta, valamint egy farmer és egy Adidas. Szemét dörzsölve kérdezte meg, hogy mégis mi a fenét akarok, maikor én nemes egyszerűséggel arrébb löktem, majd egyenesen Sean szobája felé mentem. Az ajtó zárva volt, ami miatt nem lepődtem meg. Ismét dörömbölni kezdtem, s lábammal ismét rugdosni kezdtem ajtaját.

-  Nyisd már ki ezt a rohadt ajtót, mert ha nem teszed, esküszöm kirúgom! - ordítottam, mert tudtam, hogy bent  van.

Adamre pillantottam, aki a falnak volt dőlve, kezét keresztbe tette, s csak röhögött. Elmotyogtam egy " Kösz a sok segítséget. Igazán megerőltetted magad!"-ot, majd ismét dörömbölni kezdtem.

- Sean nyisd már ki. Ha nem nyitod ki, akkor .. akkor..- kerestem a szavakat, amik valószinüleg elbújtak, vagy nem tudom...

- Akkor mi lesz? -  gúnyt véltem felfedezni minden egyes szavában.

- Te barom állat! -üvöltöttem, majd kezemmel kétszer beleütöttem ajtajába.

Megelégeltem mindent.  Erőt vettem magamon, és olyan erősen rúgtam bele az ajtóba, hogy az szó szerint kettérepedt, majd a földre esett. Adam döbbenten nézett a lehullott fa darabokra, csak úgy mint én. De most nem volt idő azt nézni, majd meg is számolni, hogy hány darabra tört szét az ajtó. Engem csak a napló érdekelt. Csak és kizárólag a napló. Lábamat csaptam a földön, és egyenesen Sean elé mentem, aki az ágyában feküdt, és nézte  a tévéjét, amit én természetesen elálltam.

- Odébb mennél? Megy a meccs, és nézni szeretném.

- Én is szeretnék sok mindent. Most, jelenleg egy  eléggé jó állapotban lévő naplót, ami a kilencvenes években tűnt el, és én egy pár napja rátaláltam. Na fürgén. Nincs idő semmire, mert nekem Most, és Azonnal szükségem van rá. -hadartam el mondani valómat, amire csak egy gúnyos mosolyt kaptam. - Nem, Sean ez nem vicces, mert szükségem van rá!-ordítottam az arcába, de még mindig nem mozdult meg.

- Minek? Az anyámé volt. Mi közöd van neked az Én anyámhoz? Jóformán semmi. Akkor meg miért követeled azt, ami az én tulajdonom? -állt fel, majd a szemembe nézett.

- Mert.. mert..- oké hàt mit is lehet ilyen helyzetben mondani. Igaza van. Semmi közöm sem a naplóhoz sem pedig az anyjához - Tudod mit ? Igazad van. Semmi közöm hozzà. Viszont. A naplót én találtam , ezèrt engem illet. Szóval , ha nem adod ide , akkor fel is jelenthetlek lopás vádjával. . Erre mit lèpsz ? - vontam fel szemöldököm , s probàltam minél jobban felhúzni az idegeit. Amint látom ez sikerült is. .

-  Semmit. Mert nem tennéd meg. - vágta rá határozottan..

 - Honnan veszed , hogy nem ?

  - Lena , ezt ne itt beszéljük meg , jó ? - s egy halvány pillantást vetett az ajtóban álló  Adamre, aki vette az adást és elment.- Ez itt, még mindig nem jó. Gyere velem. - ragadta meg a kezem,s  kifele rángatott.

- H..Hova viszel , Sean? -hangom elvékonyodott, és féltem. Elsőnek féltem Seantől oly annyira, hogy inkább az ellenkező irányba futnák, mintsem vele menjek valahova.

Egyik énem viszont, nagyon is vele akart menni. Tudni akartam, hogy hova visz, azt hogy mit akar mondani, és azt, hogy mit tesz velem. Mondjuk ez teljesen őrültség. Mégis mit tenne velem? Eszméletlen, hogy a komoly helyzetekben hülyeségre gondolok. Lena komolynak kell lenned. Ilyen egy igazi Michelle! Próbáltam győzködni magam, de semmit sem értem vele.

Leértünk az utcára, ahol megálltunk egy motor előtt. Kérdően pillantottam rá, amikor felült a járgányra, de csak intett egyet. Azt hiszem, ez azt jelentette, hogy " ne melegítsd az aszfaltot, inkább ülj be mögém" . Kételkedve bár, de beültem mellé. Kezem a bőr dzsekiére tapadt, s fészkelődni kezdtem, mivel egyáltalán nem volt kényelmes . Keze hirtelen az enyémre tapadt, amitől megborzongtam. Hogyan tud ilyen érzéseket kiváltani belőlem? Egyáltalán nem értem magam . Bőr dzsekije alá helyezte a kezem, majd hátrapillantott, és egy mosolyt varázsolt az arcára.

- Ha nem szeretnél valahol az autópályán maradni, fájó hátsóféllel, akkor belém kapaszkodsz. - az arcáról a vigyor valahogy letörölhetetlen volt. Élvezte a helyzetet, de minek..?

Elhümmögtem valamint, válaszképp, majd elindultunk. Az elején nagyon is féltem, és szorítottam a hasát, ami miatt párszor fel is szisszent. Szorosan neki voltam dőlve dzsekijének, többször is beleszippantottam erős, férfias illatába. Tetteimet követni sem tudtam, minden jött magától, mintha ez előre meg volt tervezve.

Nagyjából fél órát utazhattunk, amikor a motor hirtelen megállt. Végtagjaim meg voltak merevedre, és nehezemre  esett felállni. Miután , majdhogynem elestem, amikor le akartam szállni, sikeresen megálltam a földön. Türelmesen néztem a barna hajú társamra, aki a kezét nyújtotta. Zavartan elfogadtam, majd elindultunk előre. Többször is megbotlottam, bár fogalmam sincs, miben. Annyira izgatott voltam, s egyben rettegtem , hogy az leirthatatlan. Egy kis fa házhoz értünk, hasonló volt a falumban lévő házhoz, bár mégis más volt. Valamiért ismerős is. A ház egy erdőben volt, eldugva, oly annyira, hogy senki sem találhatja meg. Lábamat óvatosan helyeztem előre, mert biztos voltam benne, hogy a következő megbotlásom már biztos, hogy maradandó károkat fog okozni bennem. Kezét egyre jobban szorítottam, amire csak kérdőn pillantott rám. Arcán megjelent egy pár nevető ránc, majd kicsit közelebb húzott magához, s megpuszilta a homlokom. Tettére meglepődtem, bár jólesett. Jólesett? Szerintem én nem vagyok magamnál. Legszívesebben eltoltam volna magamtól.  De mégsem tettem.

A kis ház felé közelítve deja vu-m volt. Még mindig nem ismertem fel a házat , pedig tudom, hogy ismerem. Láttam már valahol, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy mikor és hol.

Bal kezével fogta a jobb kezem, így az ő jobb keze rátapadt a kilincsre, viszont nem nyomta le. Várt egy pár percet, hezitált. Egy halvány mosolyt festett az arcára, majd a fülemhez hajolt.

- Azt hiszi, hogy a barátnőm vagy, szóval úgy nézz körbe, és olyan tapintatos kérdéseket tegyél fel, hogy ne jöjjön rá ki is vagy. -suttogta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Pár pillanatig lefagyva álltam, s próbáltam felfogni, hogy mit is mondott.Vajon most hova hozott? Kihez? És vajon mi lesz ezután? S tettein sem igazodok már ki. Egyszerre rémisztő, de ugyanakkor jóleső is. Rémisztő, mert pár napja ismerem, és túl sok a közelsége, de jóleső, mert valahogy vágyom arra hogy tegye ezeket. De minek vágyom én arra, hogy Sean megpusziljon? Ez abszurd dum!

A kilincset lenyomta, majd beléptünk a fa házba. Ismerős volt minden. Mind a bútor, mind az illat, egyszóval minden. Egy karosszéken egy férfi ült, talán az ötvenes éveiben járhatott. Egy bársony nadrág volt rajta, valamint egy eléggé kopott ing. Haján már meglátszott a kora, több szürke hajszála volt, mint barna. Sean egyet köhintett, mire a férfi felpillantott ránk. Arcán már megjelentek az időskorú ráncok, tekintetéből sugárzott az öröm. Ismerős volt, túlságosan is. A férfi felállt a helyéről, majd közelebb lépett hozzánk.

- Apa, bemutatom neked Lena-t, Lena , ő itt az apám. - a férfi a kezét nyújtotta, én meg valahogy mozdulni sem tudtam..  Szemben állok álmom egyik szerelőjével. Remek. 

Hatodik lépés a titok nyitja felé

Sziasztok. S készen lett a Hatodik Lépés is. Nos ez egy kicsit fura lett, de azért remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást, és hagyjatok magatok után nyomot. <3
Tina xx 

Az ajtó előtt megtorpantam, s kételkedni kezdtem. Bemenjek-e, vagy sem? Csak ez járt a fejemben. Már csak azon veszem észre magam, hogy lenyomom a kilincset, és belépek. Sean érthetetlenül figyelt engem. A naplót ledobtam az ágyára, majd egy fura arc kifejezéssel, szóra nyitottam a számat.
-Hogy.. hogy hívják apukádat?-hangom jobban akadozott mint valaha.
-Mit érdekel az téged?- vonta fel szemöldökét.
-Csak mondd el!-kiáltottam el magam hisztérikusan.
-És ha nem, akkor mi lesz? Lena, ez a te dolgod. Te kell kiderítsd!-állt fel az ágyából, s egyre jobban közelített felém. Derekamnál fogva az ajtóhoz taszított, s homlokát az enyémnek döntötte. - De tudod mit? Segítek! Úgy hívják, ahogy olvastad az előbb a naplóban.
-Ho..hogyan?
-Szerintem rájöttél te már arra ,hogy miként, és hogy hogyan is történt ez az egész. Csak gondolkozz egy keveset. De.. segítsek?-kezével végigsimította arcomat, ami miatt gyomrom összerándult.
Fejemmel automatikusan bólogatni kezdtem, bár fogalmam sincs, hogy miért. Ajkai rohamosan közelítettek az enyémhez,  kezével pedig szorosan magához húzott. Legszívesebben ellöktem volna, de nem ment. Alsó ajkamat harapdálta, ami miatt kissé felszisszentem. Derekamnál fogva felemelt, minek következőében én a lábam dereka köré fontam.
Miért teszem ezt? És ő miért teszi ezt? Megértem, hogy segíteni akar, de így hogyan segítene már?
Csak azon veszem észre magam, hogy lerak az ágyra,s a nyakamat szívja . A fájdalom miatt egy eléggé hangos nyögés hagyta el a számat, s a szemeim kikerekedtek.
Képek villantak be, melyektől megrémültem.

   Egy fiatal férfi futott, a kezében egy mózeskosárral, valamint benne egy kisbabával. A kisbaba sírt, oly annyira, mintha  a halálán lett volna. A férfi futott, a tőle telhető leggyorsabban.
-Nem menekülhettek!-üvöltötte egy női hang, majd előjött egy kép is. De.. a kép.. a nő.. pont ugyan olyan volt , mint én. Haja szőke, válláig ért, szeme mogyóróbarna, és a hangja is teljesen ugyanolyan volt mint az enyém.
A férfi hirtelen megfordult s a lány szemébe nézett. Tengerkék szeméből csak úgy sugárzott az, hogy nem akarja bántani a lányt, és csak azért menekült, hogy a lánynak legyen jobb. Arcvonalai lassacskán bár, de kezdtek kirajzolódni , így a homály már nem annyira fedte tökéletes arcát... Miről beszélek? Sean és a tökéletessé? Hagyjuk már...
-Tedd le azt a gyereket.-emelkedett fel a nő a levegőbe .
Sean.. vagyis Rich szaladni kezdett egyenesen az erdőbe, majd megállt egy kis fa háznál. A kisfiúval együtt bement a házba, majd a kosarat lerakta . Az ajtót bezárta, majd nekidőlt. Szép lassan leült a földre, s fejét kezébe temette. Hajába túrt, így barna tincsei összekócolódtak fején. Kék szemei csillogtak, és felnézett a kosárra. Erőt vett magán, majd  felállt, s az ágyhoz ment. Kivette a kisfiút a kosárból, majd felemelte. Sírni már nem sírt, kissé mosolyogva kapálódzott. A fiatal apa szorosan magához ölelte a kis srácot, aki eközben már nem  mocorgott édesapja ölében, hanem lenyugodott.
Az ajtón kopogtak, ami miatt teljesen megrémültem. Bár a teleport képességemnek-azt hiszem, bár fogalmam sincs, hogyan is nevezik azt a képességet, ahogy a gondolatnak köszönhetően egyik helyről a másikra teleportálhatok-, átmentem az ajtó túloldalára.  Ismét az a nő volt, azaz Mary-Jane. Hosszú , szőke haja a vállára volt engedve, hosszú barna köpenye alól, épp hogy kilátszott türkiz ruhája. Szemei pedig nem izzottak, hanem ismét elnyerték eredeti színüket. 
-Rich kérlek engedj be!-üvöltötte, bár hangja összecsuklott, s könnyei záporoztak. 
Tekintetem Rich és Mary-Jane  közt cikázott. Láttam egy apát, mely meg akarta védeni a fiát, és láttam egy anyát, aki  a fiát szerette volna. 

Szemeim hirtelen kipattantak, s felugrottam. Testem tiszta víz volt, s a saját szobámban voltam. De.. nem ..? Akkor meg.. oké, lehet, hogy csak álom volt az is.  Leszálltam az ágyamról, bár ez inkább rossz döntés volt. Szédülni kezdtem, az egyensúlyomat is elveszítettem. Megkapaszkodtam  egy szekrényben, s mélyeket lélegeztem. Miután már nem annyira imbolyogtam,  rápillantottam a telefonomra, mely reggeli hét órát mutatott. Elővettem a szekrényből egy törülközőt, valamint a mai napra szánt ruhát. Kicsit csoszogva , de bevánszorogtam a fürdőnkbe, majd tíz perc alatt lezuhanyoztam. Miután átöltöztem, s elintéztem a hajam, bepakoltam a táskám, és felvettem a cipőm. Az órámra pillantottam, mely fél nyolc mutatott, így bementem újdonsült barátném szobájába, majd felébresztettem. Szemeit ki sem nyitotta, csak épp megpróbált bólogatni, s motyogott annyit, hogy "oké oké tíz percet várj" . Szemeimet forgatva hagytam el a szobáját, majd elindultam a suliba. Telefonomba helyeztem a fül hallgatóm, és hallgattam a zenét.
Talán ez az álom egy jel lehetett. Egy jel, mely azt jelenti, hogy nem szabad a közelébe menjek. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy ő Mary Jane és Rich fia, és így már érthető a viselkedése is. Valamennyire. Bár azt nem értem, hogy egyik pillanatban nagyon is segítene, bár a másikban meg eléggé undok, sőt felfoghatatlan a viselkedése.
Az iskolába érve ledobtam magam a helyemre, egy másik zenét indítottam be a telefonomon, és vártam. Türelmesen vártam. Vártam, ameddig meg nem jön Sean, valamint barátném, aki valószínű, hogy elaludt, valamint a tanárt. Nyolckor rohantak be a diákok, s ekkor vettem i a fül hallgatót a fülemből. Reménykedtem, hogy mihamarabb megérkezik, bár nem tudom, hogy mi okom volt rá, hogy reménykedjek. Néhány perc múlva a tanár lépett be, majd becsukta maga mögött az ajtót. Leült a katedra elé, majd kinyitotta a naplót. Kezeimet tördelve vártam, hogy végre megérkezzen, de nem így történt. Leila épp egy perccel a tanár bejövetele után jött be,  sűrű bocsánat kérés után, leült az előttem lévő padra. Egy halvány mosolyt küldtem felé, mire átnyújtott, egy kicsi papirfecnit.
" Sean hol van?"
Kérdésére elmosolyodtam, s nemlegesen bólintottam, hogy fogalmam sincs.
A tanár épp hozzámért, amikor unottan felemeltem a kezem, s elmotyogtam egy "jelen"-t, majd vártam. Még mindig vártam. A tanár Sean-hez ért, majd kérdően pillantott fel, amikor nem válaszolt senki.
-Mr. O"Brian merre van?-kérdezte.
Senki sem válaszolt. Mindenki lapult a saját helyén, s kerülte a tanárral a szem kontaktust.
-Első hiányzás. Ha így folytatja, talán a második félévet már nem önökkel folytatja
A tanár feladta a leckét, amit én természetesen jegyzeteltem. Órák végeztével, megkerestem Leilát, s haza siettünk .
Otthon , ameddig Leila az ebédet készítette, addig én a szobába mentem. Táskámat ledobtam az egyik sarokba, majd elengedtem magam , s beleestem az ágyba. Becsuktam a szemem , s felidéztem az eddig történteket. Minden annyira furcsa volt, és különös. Talán az egész életemet megváltoztatta ez a kis napló.. Napló.. A napló.. Az a napló, ami fogalmam sincs, hogy merre van.
Szemeimet kinyitottam,s  felugrottam. HOL VAN A NAPLÓ?