Hetedik lépés a titok nyitja felé

Sziasztok. Nos meg is érkezett a Hetedik lépés. Örülök a kommenteknek, valamint a pipáknak, és remélem még gyűlünk. Ez a rész kicsit rövidebb lett, s hát felkerülnek bizonyos érzések. Naná, hogy arra gondolok, amire ti. És egy új szereplő is. Ez a rész is , azt hiszem tartogat meglepetéseket.
Kellemes olvasást!
u.i. a képekért bocsánatot kérek. Azt hiszem túlságosan is szexy-k. Főleg az első :3
Tina xx

Lépteimet megszaporáztam,  és olyan gyorsan mentem, ahogyan csak tudtam. Utam a szemközti lakásba vezetett, hova máshova. Megálltam az ajtó előtt, próbáltam kinyitni, de nem ment. Zárva volt. Dörömbölni kezdtem, sőt már-már ordítoztam, aminek a szomszédok nem annyira örültek. . Főleg az a néni,  aki elég furán méregetett. Elmotyogtam egy bocsánatot, majd tovább folytattam az előbbieket, csak egy fokkal halkabban. Lábammal rugdosni kezdtem az ajtót, közben pedig mindenkit szólítottam. Néhány perc múlva, hál'istennek, kinyílt az ajtó, és Adam állt az ajtóban.  Egy laza ing volt rajta, valamint egy farmer és egy Adidas. Szemét dörzsölve kérdezte meg, hogy mégis mi a fenét akarok, maikor én nemes egyszerűséggel arrébb löktem, majd egyenesen Sean szobája felé mentem. Az ajtó zárva volt, ami miatt nem lepődtem meg. Ismét dörömbölni kezdtem, s lábammal ismét rugdosni kezdtem ajtaját.

-  Nyisd már ki ezt a rohadt ajtót, mert ha nem teszed, esküszöm kirúgom! - ordítottam, mert tudtam, hogy bent  van.

Adamre pillantottam, aki a falnak volt dőlve, kezét keresztbe tette, s csak röhögött. Elmotyogtam egy " Kösz a sok segítséget. Igazán megerőltetted magad!"-ot, majd ismét dörömbölni kezdtem.

- Sean nyisd már ki. Ha nem nyitod ki, akkor .. akkor..- kerestem a szavakat, amik valószinüleg elbújtak, vagy nem tudom...

- Akkor mi lesz? -  gúnyt véltem felfedezni minden egyes szavában.

- Te barom állat! -üvöltöttem, majd kezemmel kétszer beleütöttem ajtajába.

Megelégeltem mindent.  Erőt vettem magamon, és olyan erősen rúgtam bele az ajtóba, hogy az szó szerint kettérepedt, majd a földre esett. Adam döbbenten nézett a lehullott fa darabokra, csak úgy mint én. De most nem volt idő azt nézni, majd meg is számolni, hogy hány darabra tört szét az ajtó. Engem csak a napló érdekelt. Csak és kizárólag a napló. Lábamat csaptam a földön, és egyenesen Sean elé mentem, aki az ágyában feküdt, és nézte  a tévéjét, amit én természetesen elálltam.

- Odébb mennél? Megy a meccs, és nézni szeretném.

- Én is szeretnék sok mindent. Most, jelenleg egy  eléggé jó állapotban lévő naplót, ami a kilencvenes években tűnt el, és én egy pár napja rátaláltam. Na fürgén. Nincs idő semmire, mert nekem Most, és Azonnal szükségem van rá. -hadartam el mondani valómat, amire csak egy gúnyos mosolyt kaptam. - Nem, Sean ez nem vicces, mert szükségem van rá!-ordítottam az arcába, de még mindig nem mozdult meg.

- Minek? Az anyámé volt. Mi közöd van neked az Én anyámhoz? Jóformán semmi. Akkor meg miért követeled azt, ami az én tulajdonom? -állt fel, majd a szemembe nézett.

- Mert.. mert..- oké hàt mit is lehet ilyen helyzetben mondani. Igaza van. Semmi közöm sem a naplóhoz sem pedig az anyjához - Tudod mit ? Igazad van. Semmi közöm hozzà. Viszont. A naplót én találtam , ezèrt engem illet. Szóval , ha nem adod ide , akkor fel is jelenthetlek lopás vádjával. . Erre mit lèpsz ? - vontam fel szemöldököm , s probàltam minél jobban felhúzni az idegeit. Amint látom ez sikerült is. .

-  Semmit. Mert nem tennéd meg. - vágta rá határozottan..

 - Honnan veszed , hogy nem ?

  - Lena , ezt ne itt beszéljük meg , jó ? - s egy halvány pillantást vetett az ajtóban álló  Adamre, aki vette az adást és elment.- Ez itt, még mindig nem jó. Gyere velem. - ragadta meg a kezem,s  kifele rángatott.

- H..Hova viszel , Sean? -hangom elvékonyodott, és féltem. Elsőnek féltem Seantől oly annyira, hogy inkább az ellenkező irányba futnák, mintsem vele menjek valahova.

Egyik énem viszont, nagyon is vele akart menni. Tudni akartam, hogy hova visz, azt hogy mit akar mondani, és azt, hogy mit tesz velem. Mondjuk ez teljesen őrültség. Mégis mit tenne velem? Eszméletlen, hogy a komoly helyzetekben hülyeségre gondolok. Lena komolynak kell lenned. Ilyen egy igazi Michelle! Próbáltam győzködni magam, de semmit sem értem vele.

Leértünk az utcára, ahol megálltunk egy motor előtt. Kérdően pillantottam rá, amikor felült a járgányra, de csak intett egyet. Azt hiszem, ez azt jelentette, hogy " ne melegítsd az aszfaltot, inkább ülj be mögém" . Kételkedve bár, de beültem mellé. Kezem a bőr dzsekiére tapadt, s fészkelődni kezdtem, mivel egyáltalán nem volt kényelmes . Keze hirtelen az enyémre tapadt, amitől megborzongtam. Hogyan tud ilyen érzéseket kiváltani belőlem? Egyáltalán nem értem magam . Bőr dzsekije alá helyezte a kezem, majd hátrapillantott, és egy mosolyt varázsolt az arcára.

- Ha nem szeretnél valahol az autópályán maradni, fájó hátsóféllel, akkor belém kapaszkodsz. - az arcáról a vigyor valahogy letörölhetetlen volt. Élvezte a helyzetet, de minek..?

Elhümmögtem valamint, válaszképp, majd elindultunk. Az elején nagyon is féltem, és szorítottam a hasát, ami miatt párszor fel is szisszent. Szorosan neki voltam dőlve dzsekijének, többször is beleszippantottam erős, férfias illatába. Tetteimet követni sem tudtam, minden jött magától, mintha ez előre meg volt tervezve.

Nagyjából fél órát utazhattunk, amikor a motor hirtelen megállt. Végtagjaim meg voltak merevedre, és nehezemre  esett felállni. Miután , majdhogynem elestem, amikor le akartam szállni, sikeresen megálltam a földön. Türelmesen néztem a barna hajú társamra, aki a kezét nyújtotta. Zavartan elfogadtam, majd elindultunk előre. Többször is megbotlottam, bár fogalmam sincs, miben. Annyira izgatott voltam, s egyben rettegtem , hogy az leirthatatlan. Egy kis fa házhoz értünk, hasonló volt a falumban lévő házhoz, bár mégis más volt. Valamiért ismerős is. A ház egy erdőben volt, eldugva, oly annyira, hogy senki sem találhatja meg. Lábamat óvatosan helyeztem előre, mert biztos voltam benne, hogy a következő megbotlásom már biztos, hogy maradandó károkat fog okozni bennem. Kezét egyre jobban szorítottam, amire csak kérdőn pillantott rám. Arcán megjelent egy pár nevető ránc, majd kicsit közelebb húzott magához, s megpuszilta a homlokom. Tettére meglepődtem, bár jólesett. Jólesett? Szerintem én nem vagyok magamnál. Legszívesebben eltoltam volna magamtól.  De mégsem tettem.

A kis ház felé közelítve deja vu-m volt. Még mindig nem ismertem fel a házat , pedig tudom, hogy ismerem. Láttam már valahol, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy mikor és hol.

Bal kezével fogta a jobb kezem, így az ő jobb keze rátapadt a kilincsre, viszont nem nyomta le. Várt egy pár percet, hezitált. Egy halvány mosolyt festett az arcára, majd a fülemhez hajolt.

- Azt hiszi, hogy a barátnőm vagy, szóval úgy nézz körbe, és olyan tapintatos kérdéseket tegyél fel, hogy ne jöjjön rá ki is vagy. -suttogta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Pár pillanatig lefagyva álltam, s próbáltam felfogni, hogy mit is mondott.Vajon most hova hozott? Kihez? És vajon mi lesz ezután? S tettein sem igazodok már ki. Egyszerre rémisztő, de ugyanakkor jóleső is. Rémisztő, mert pár napja ismerem, és túl sok a közelsége, de jóleső, mert valahogy vágyom arra hogy tegye ezeket. De minek vágyom én arra, hogy Sean megpusziljon? Ez abszurd dum!

A kilincset lenyomta, majd beléptünk a fa házba. Ismerős volt minden. Mind a bútor, mind az illat, egyszóval minden. Egy karosszéken egy férfi ült, talán az ötvenes éveiben járhatott. Egy bársony nadrág volt rajta, valamint egy eléggé kopott ing. Haján már meglátszott a kora, több szürke hajszála volt, mint barna. Sean egyet köhintett, mire a férfi felpillantott ránk. Arcán már megjelentek az időskorú ráncok, tekintetéből sugárzott az öröm. Ismerős volt, túlságosan is. A férfi felállt a helyéről, majd közelebb lépett hozzánk.

- Apa, bemutatom neked Lena-t, Lena , ő itt az apám. - a férfi a kezét nyújtotta, én meg valahogy mozdulni sem tudtam..  Szemben állok álmom egyik szerelőjével. Remek.