Első lépés a titok nyitja felé

Sziasztok. Örülök az első feliratkozómnak, és remélem nem csalódsz bennem. Remélem még gyűl a kis csapat. A címről csak annyit, hogy mindegyiknek ez lesz a címe, csak mindig egy lépéssel több. (Értelemszerűen) A részről pedig csak annyit, hogy megismerkedünk a szereplőkkel, s leginkább Lenával.
Kellemes olvasást, s hagyjatok magatok után nyomot.
Tina xx

Különleges volt a mai nap, hisz ma az utolsó nap a nyári szünetből. Ezt az alkalmat különös képen ünnepeljük meg barátaimmal, mivel utoljára van együtt a nagy csapat.
Van itt a faluban egy régi ház, melyről különös pletykák keringenek. Még nagymamám mesélte ezt, amikor óvodás lehettem, hogy élt itt egy család, akik embereket raboltak. Az utolsó alkalomkor, viszont az egyik lány, aki történetesen egy gazdag családból származó báró lány volt, megszökött. Menedékül csak az erdő szolgált neki, amiben nagyjából két napot töltött. A második nap éhes, s szomjas volt, így muszáj volt neki előbújnia. Természetesen az el rablója emberei megtalálták, majd visszavitték a házba. Ezután brutálisan megkínozták, gondolok itt erőszakra, esetleg félholtra verésekre. Ezek után pedig késsel leszúrták.
Nagymamám mindig azt mondta, hogy ha elmentünk a ház előtt, és hangokat hallottunk, hogy a lány még azóta is kísért, és arra vár, hogy egy tudatlan lány bemenjen a házba, majd felváltsa őt.
Sajnáltam szegény lányt. Alig lehetett 19, és máris meg kellett haljon. Nem ilyen halált érdemelt.
Mindig is ezen rágódom, hogy ha eszembe jut, hogy hogyan is halt meg, ilyen körülmények közt élt, vagy hogy miért is vitték el. Túlságosan is kíváncsi természetű lány vagyok, ami nem mindig előnyös. Sokszor van az, hogy a saját fejem után megyek,s  mindig megjárom. Még szerencse , hogy itt van nekem April, és mindig számíthatok rá .

Kissé remegve sétáltam el a ház előtt, mivel elég hideg szél fújt, és csak egy vékony dzseki volt rajtam. Mintha sikolyt hallottam volna kiszűrődni a roskadozó épületből, de bebeszéltem magamnak, hogy csak a szél volt. De legbelül, volt egy olyan érzetem, hogy nem! Ez biztos hogy az a lány volt. Semmi kétség!

Barátaimat pillantottam meg, akik a röhögéstől elnyúlva nézték April tabletjét. Való szinüleg Conan mutathatta meg a videót, amit tegnap nekem is átküldött. Sejtésem igaznak bizonyult, mivel tényleg azt a videót nézték.
-Lena felkészültél?-kérdezte vigyorogva Logan. Arc kifejezése nevetésre késztetett.
-Természetesen. Tőlem, akár most is mehetünk. -csaptam össze tenyerem.
-Akkor ne is várassuk a mi szeretett Lenánkat, vigyük be a szellem házba!-kuncogott barátnőm, mire én szívem szerint felsapkáztam volna, de mégsem tettem. Hogy miért? Azt nem tudom. Talán mert köz területen vagyunk.

A ház még mindig ugyanolyan rémisztő volt, mint amikor elmentem előtte. Testemben egy remegő érzés vette át az uralmat, mely azt sugallta, hogy nem lesz ennek  vége.  De nem mondhatom azt, hogy mégsem szeretnék bemenni, hisz én ajánlottam fel, hogy " Mi lenne ha ez lenne az utolsó kalandunk egyetem előtt" . Félve mentem végig a macskakővel végigrakott kis úton, egyenesen a tornácig.  Aprilre pillantottam, aki tekintetemből leszűrte, hogy semmi kedvem ehhez az egészhez. Közelebb jött hozzám, majd megnyugtatott , hogy semmi baj sem lesz, persze a fiuk tudta nélkül.

Felmentünk a tornácon, majd , minthogy én kellett menjek legelöl, én nyomtam le a kilincset. Az ajtót már több évtizede, hogy nem nyitották ki, így majdhogynem két darab lett belőle, de hála Logan-nek, ép maradt. Az első szobába vettük az irányt, mely, sejtéseim szerint a három háló közül az lehetett, melyben az itt lakók éltek. A szobában volt egy ágy, melyet egy fehér lepedő védett a portól, s egyéb szennyeződétől, két fa szekrény, mely még eléggé jó állapotban lehetett, egy hatalmas nagy tükör, melyet nagyjából két centiméteres por borított. A szoba , annak idején, biztos csodálatos lehetett, de a mostani kinézete egyenesen visszataszító volt.

A következő szobába vettük az irányt, melyből kiderült, hogy gyerekszoba volt.  Volt két kiságy, valamint két kisebb szekrény, melyen, Conannek köszönhetően megtudtuk, hogy gyerekruhákat tartalmaz. Kisebb nagyobb lyukak voltak rajta , melyeket feltehetőleg moly vagy egér rághatott ki.

Ezután felfedeztük a konyhát, s a nappalinak kialakított helységet. A sok szobából ítélve, ez is gazdag család lehetett. Csak azt nem értem, hogy miért kellett nekik elrabolniuk azt a szegény lányt, majd brutálisan megölniük.

Már gondoltuk, hogy elmegyünk, hisz nincs itt semmi különös, biztos csak pletyka az egész, amikor Aprillel megpillantottunk egy ajtót, mely el volt rejtve a kiváncsiskodók elől.

-Gyertek csak!-ragadtam meg Conan kezét, aki értetlenül nézte tetteimet, de fogalma sem volt hogy mit miért teszek.

A szoba ajtajához érve megtorpantam, majd barátaimra pillantottam. Mindegyiknek remegett a  lába, s azt sem tudták, hogy mit csináljanak félelmükben.
Félelemmel telve, de lenyomtam a kilincset, majd bementem . Utánam csak Logan jött, aki körülnézett a szobában.

Tekintetemmel végigpásztáztam az egész szobát, s megakadt tekintetem az ágyon. Régi vas ágy volt, benne egy rozoga matraccal. De volt azon az ágyon valami különös, valami ami megragadta a tekintetemet, mégpedig az, hogy az ágyon volt két bilincs, melyre rá száradva valami piros. Egyből sejtettem, hogy mi is lehet az. de valami oknál folyva, odamentem, s felvettem azt a bilincset. Bizsergést éreztem egész testemben, de ijedtemben ledobtam a földre az eszközt, majd hátrálni kezdtem. Valamiben megbotlottam, s sikeresen elestem. Egy könyv volt az, melyben megbotlottam. Borítója rögtön megfogott , hisz egyedi volt. Fogalmam sincs mi oknál fogva, de lehúztam dzsekim zibzárját, majd gondosan felsőm alá rejtettem a könyvet, hogy még véletlenül se lássa meg senki, majd felhúztam zibzárom. Miután meggyőződtem, hogy a könyv nem látszik ki dzsekim alól, felálltam , majd Conan után vettem az irányt, aki már kiment.

Miután hazaértem bőröndöm legmélyére rejtettem, hogy még véletlenül se hagyjam itthon, hisz holnap reggel már utazok is New Yorkba.