Negyedik lépés a titok nyitja felé

Sziasztok! Nos, megérkezett a Negyedik Lépés, kinek örömére, kinek nem. Nos, ez egy kicsit eseménydúsabb lett, bár mégis éppen hogy magába foglal egy éjszakát. A következő rész is hasonló lesz.
Remélem nem csalódtok bennem, ebben a részben sem! Véleményeteket kifejthetitek bővebben :D <3
Tina xx

-Igaz abból a házból van?-mormolta fülembe.
Éreztem, ahogy a vér lassabban kezdett el folyni az ereimben. Lüktettett a szívem, s bár nagyon szerettem volna, hogy ne látszódon, mégis játszódott. Bár ezt ő nem vette észre. Kezemet felsőtestére helyeztem, majd próbáltam lelökni magamról .

-Semmi közöd hozzá!-szűrtem ki fogaim közül.

-Szóval onnan! Hmm... nos! Csak annyit mondhatok, hogy ha már belekezdtél, -pillantott a könyvre- , mostantól kicsit sem lesz szokványos az életed. Hogy ezt honnan tudom? Majd a jövőben kiderül! De addig is, felejtsd el ezt a beszélgetést! -s egy puszit nyomott homlokomra, majd kiment.

Értetlenül feküdtem percekig az ágyon , s az előbbieken gondolkodtam. Fura érzés, kerített hatalomba, s éreztem, hogy ezt ha nem fogom elfelejteni, sőt lesznek következményei is. De , vajon honnan tudhatta meg, hogy honnan van a könyv? És vajon mire érthette azt, hogy nem lesz szokványos az életem,  Honnan tudhatja ő? Hisz, nem is oda valósi, ahonnan én jöttem, sőt, szerintem eddig sosem tudott arról a házról. Bár kitudja? Lehet , hogy félreismerem.

Néhány perc gondolkodás után, felegyenesedtem, majd a fürdőbe vettem az irányt. Megmostam az arcom, majd visszamentem a szobámba. Zuhanyozni nem volt kedvem, túlságosan fáradt voltam ahhoz, így inkább hamar lefeküdtem.



Álmomban, futottam, bár fogalmam sincs, hogy mi elől. Féltem, s egyre csak lassultam, mivel fájt minden egyes porcikám. Hátra tekintettem, hogy megnézhessem azt, aki miatt futok, de csak egy fekete por felhőt láttam, mely egyre nagyobb volt, és közeledett felém.

Egyre csak figyeltem a hátamnál lévő szürke foltra, s nem figyeltem, hogy mi, esetleg ki van előttem, így belé ütköztem. Parfümje illata egyből megcsapta orromat, ami miatt egyből rájöttem, hogy kinek is ütköztem. Belemarkoltam pólójába, s nem engedtem el. Hogy miért? Mert biztonságban éreztem magam, és talán még azért is, mert örültem, hogy épp ő belé botoltam meg. Kezei szorosan körém fonódtak, ami miatt melegség járta át egész testemet.

Miután elengedett, szemébe pillantottam, majd bólintott. Ez azt jelenti, hogy kezdődhet a futás. De, még előtte hátrapillantott. Arcán fájdalmat véltem felfedezni, majd dühöt, de mégis, szeretetet is. Persze ez , ilyen helyzetben természetes. Hogy miért is? Az egyszerű. Hisz az a por felhő, ami eddig követett, nem csak egy egyszerű por felhő. A nő, aki írta azt a naplót, Sean anyja, és ő keltette a por felhőt. Hogy ezt honnan tudom?

A naplóból. Abból a naplóból, melyet ott hagyott abban a rozoga házban, azelőtt,t mielőtt meg nem hallt. Sean tekintete az én arcomat fürkészte, mosolyogva. Próbáltam én is mosolyogni, de nem ment. Hisz, ha az jön, aminek jönnie kell, akkor azt nem biztos , hogy túlélem. A futás terv csődbe ment, így itt és most, meg kell tennünk azt, amit szerintem egyikünk sem szeretné. Meg kell öljük Mary-Jane-t.

Megszorítottam Sean kezét, és minden erőmet összeszedve azon voltam, hogy kitaláljam, hogy s mint fogjuk megtenni ezt a gyilkosságot.

S ekkor a szürke felhő mellénk ért, majd előlépett belőle egy fiatal hölgy. Egy hosszú . bézs egybe ruha volt rajta, mely eltakarta testének három negyedét, egy fehér magassarkú, mely éppen hogy kilátszott hosszú ruhája alól, valamint egy kekete lepel, mely kiemelte a fehér ruháját. Haja kontyba volt kötve, így gyönyörű arcáról tökéletesen le lehetett olvasni a bosszúvágyét. Szemei vörösen izzottak, melybe bele is néztem.

Különös érzés járta be egész testem. Feltöltődtem, aminek , szerintem annak köszönhetem, hogy a szemébe néztem. Testem felemelkedett a levegőbe, elengedve Sean kezét. Testemben a düh, és a bosszúvágy vette át az uralmat, arcom izzani kezdett.

-Öld meg! Öld meg!- hallottam egy hangot, de ez nem férfi hang volt. Mary-Jane mondta ezt egy ördögi vigyor kíséretében.

Testem engedelmesen megfordult, majd Sean felé kezdtem el lebegni. Mit csinálok? Ezt nem tehetem! Hisz, én.. őt.. szeretem, és nem akarom megölni! De.. Meg kell ölnöm! Valaki azt mondja, hogy meg KELL ölnöm.

Közeledtem felé, majd megragadtam a blúzánál fogva, s felfelé emeltem. Szememmel végigmértem, talán utoljára tökéletes külsejét, majd elővettem a zsebemből a kést. Torkának irányított, amikor remegve megszólított.

-Lena..Lena várj egy kicsit!-remegve ejtette ki nevemet.

-Öld már meg! Csak a terhünkre van!-orditotta a hátam mögül Mary.

Nem, nem tehetem! De muszáj! Nincs más választásom! Bármennyire is akarok ellenkezni, de a testem valahogy nem válaszol. Csak azt teszi, amit Mary mondd, nem azt amit én akarok.

-Lena. Kérlek.. én.. sze..szeretle..-nem.. nem tudta végigmondani.

Késő volt. A kést mélyen a hasába döftem. A vér össze-vissza spriccelt, ami be is teríttette ruhám, valamint egy kevés az arcomra is került. Könnyeim bár potyogtak,bár élveztem is a helyzetet. Sírni, miért sírtam? Talán , mert szerettem, de sosem akartam elveszíteni. Bár ezt már késő gondolni.

És hogy élvezni miért élveztem? Azt nem önmagamtól tettem. Hanem,  a bennem lévő gonosz élvezte. Az az énem, melyet Mary elvarázsolt. Élveztem ahogy a vér lecsorog arcomon, bár, hogy miért , azt nem tudom..

Hirtelen a kezem lazulni kezdett, majd elvesztve energiám én is, és Sean is a földre estünk. Bár én lábra, ő teljesen elterült. Az élettelen teste ott feküdt előttem, alig tíz méterre... Mit tettem? Megöltem?