Ötödik lépés a titok nyitja felé

Sziasztok. Kész is lett az ötödik lépés. Erről a részről, hát nem is tudom mi a véleményem. Olyan, mint gy gimis lány napjai, lehet hogy egy kicsit zavaros.. De nem is szaporítom a szót, és mondjátok el az őszinte véleményeteket. A következő rész a jövő hét közepére várható. 
Kellemes olvasást! 

Testem tiszta víz volt, s reszkettem. Remegve ragadtam meg telefonom, mely hajnali hat órát mutatott. Automatikusan , meg sem gondolva azt, hogy még lenne bő egy órám,amit  alvással tölthetek, felkeltem, megragadtam két törülközőt, s a közös fürdő felé vettem az irányt, mely hát nem épp az én szobám mellett volt. Sietősre vettem a dolgot, így hamar beértem a fürdőbe .Levettem magamról a pizsamámat, s végignéztem testemen... Szemeim kikerekedtek, s hitetlenkedve álltam . Testem kék-zöld foltokkal volt tele.. Hasam is görcsölni kezdett, s éreztem, hogy nem bírom sokáig.  Elvánszorogtam a zuhany kabinig, majd bele is másztam. Megengedtem a hideg vizet, s engedtem, hogy folyjon végig testemen. Bár a víz tényleg hideg volt, nem érdekelt. Azt akartam, hogy a fájdalom elmúljon,s ebben  a hideg víz segített.  De nem egészen. A fájdalom lehet , hogy enyhült, de nem teljesen. Még mindig éreztem, bár nem annyira erősen. És a kék foltok  nagyon csúnyák voltak.
Pár perc ázás után, remegve nyúltam törülközőm felé, s alaposan megtörülköztem, majd magam köré csavartam a törülközőt , hogy még véletlenül se látszodjon semmi ki. Átszaladtam a nappalin, egyenesen a szobámba. Előkerestem egy hosszú ujjú inget, valamint egy farmert, hogy eltakarjam a sebeimet. Bár nem épp így kell menni egy suli kezdésre... de nincs mit tenni. Felvettem egy átlátszó zoknit, valamint előkészitettem egy balett cipőt, amely megy a szettemhez.
Elvettem a táskámat, melybe beleraktam egy füzetet, valamint egy tollat, mellyel jegyzetelni tudok. Az órámra pillantottam, mely hét órát mutatott.  Erőt vettem magamon, s a konyhába vánszorogtam, mivel a gyomrom már egy ideje már fáj. A konyha még eléggé üres volt, és nem kaptam benne semmi ehetőt. A kávé mellett döntöttem, így odaraktam egy adagot főzni.  Leültem az asztal mellé a székre, s arcomat kezembe temettem. Lábamon feszült a farmer s a fájdalom kezdett erősödni, bár én nem álltam fel. Ha felállok, akkor talán még jobban fog fájni, és azt nem kockáztattam meg.
Az ajtó nyílt, majd kilépett Leila, s közben szemét dörzsölte. Ha nem tudtam volna, hogy a tegnap este hamar lefeküdt, azt hittem volna, hogy másnapos. Ledobta magát mellém, s a fejét lehajtotta az asztalra.
-Minden oké?-kérdeztem tőle, bár ez eléggé hülye kérdés volt.
-Persze, csak még aludnék egy hónapot. -fújta ki a levegőt.
Választ nem adtam, csak nagy nehezen felálltam, s elővettem két poharat, melybe beletöltöttem a kávét.
-Cukorral vagy anélkül?-hangom kissé vékony volt. Alig tudtam megszólalni a fájdalomtól.
-Nélkül. -motyogta alig hallhatóan.
Elkészítettem a saját kávémat, majd az övét elé nyomtam, én pedig nekidőltem a konyha szekrénynek. Miután mindketten elfogyasztottuk a sajátunkat, visszamentünk a szobánkba. Én felkaptam a kiválasztott cipőt, s kifésültem a hajam. Miután szőke hajam copfba kötöttem , felvettem a táskámat, kimentem az ebédlőbe, és ott vártam Ley-t. Pár perc után, már egy eléggé tűrhető kinézetű lányt pillantottam meg. Egy eléggé fáradt pillantással jelezte, hogy mehetünk. Kinyitottam az ajtót, majd előre engedtem. Miután ellenőriztem, hogy az ajtót biztos bezártam-e, megfordultam,s  egy sráccal találtam szembe magam. Adam két puszival üdvözölt, ami , megmondom őszintén, elég furán jött. Sean.. nos, hát Sean nem volt itt. Bár nem is tudom, hogy miért érdekel, hogy itt van, vagy sem. Talán azért, mert lehetséges, hogy sok köze van a sebeimhez? Fogalmam sincs 
Az iskola nagyjából tíz percre lehetett, így nem autóval mentünk, hanem gyalog. Mikor odaértünk, bementünk az udvarra, s türelmesen megvártuk , amíg megkezdődik. Nos ez be is következett.  Az igazgató, majd végül az aligazgató is elmondta nekünk, hogy nagyon örülnek, hogy ennyi diákjuk lett idén. Gondolom ezt azért is mondták, mivel az egyetemen-mivel ez egyetem, csak a megszokás teszi azt, hogy iskolának hívom.. végül is ez is iskola- több szak is indult, pontosabban öt. S minden szakon nagyjából negyven személy van.
Miután az igazgatók befejezték a nagyjából egy órás mondandójukat, mindenki megkereste az osztályát, valamint az osztály főnökét. Miután bementünk, lehet foglaltunk, s megvártuk , ameddig bejön az osztályfőnök. Amúgy , megjegyzem, ez az egyetem teljesen más. Nem olyan , mint a többi, hogy csak azokra az órákra mész be, melyekre akarsz, hanem mindre kötelező. Ezért sem kedvelem ezt az egyetemet, viszont csak erre vettek fel.
A tanár névsort kezdett olvasni. Negyvenen voltunk, ami hát, nem kevés szám.
-Sean O'Brian?- az osztályfőnök hangja megrémisztett.
Az ajtó nyílott, majd belépett Sean. Arca kissé kómás volt, s haja enyhén össze volt kócolódva, mely belelógott szemeibe. Tekintetünk találkozott, mire én félrepillantottam.
-Elnézést. -motyogta.
-Üljön le Miss . Michaelle mellé. -utasította  a tanár, mire ismét felém pillantott, és a mellettem lévő üres helyre.
Elrugaszkodott, majd elindult felém. Tekintetemmel a földet pásztáztam, s próbáltam nem arra figyelni, hogy épp leül mellém.  Testem remegni kezdett, sőt szorongtam is. Lábam fájni kezdett, mire odakaptam. Nem! Nem láthatja meg! Hisz, ő előre megmondta. És, én nem hallgattam rá. De, most már mindegy, nem? Csak, meg ne tudja senki.
A tanár épp a szabályokat olvasta fel, amikor egy kéz tapadt combomra.  Halkan felszisszentem, és felé fordultam.
-Megmondtam. -sóhajtott felvont szemöldökkel.
-Nem érdekel. -húztam el a számat, s próbáltam az órára figyelni.
-Jobban kéne magadra vigyáznod. Sőt, a könyvet is el kéne dobjad..-kezdett volna bele monológjába, de félbeszakítottam.
-Te ugye most csak viccelsz? Végül is, találtam, úgyhogy az enyém. És neked, hozzá semmi közöd nincs. Oké? -emeltem ki jó néhány szót, kissé hangosabban, a kelleténél. Bár a tanár nem hallotta meg.
Az óra végéig hozzá sem szólta, sőt akkor sem, amikor ő akart mondani valamit. Miután megkaptuk a könyveket, megvártam Leila-t, s hazasiettünk. Útközben hozzá sem szóltam, próbáltam nem elszólni magam. Miután hazaértünk, bementem a szobámba, magamra zártam az ajtót, s elővettem a naplót. Pár másodpercig hezitáltam, de utána kinyitottam. Megkerestem azt a részt, ahol tartottam, s olvasni kezdtem.

1990. november 21.
Alig tudok mozogni. Érzem, hogy az erőm rohamosan fogy s bármelyik pillanatban meghalhatok. Utolsó perceimbe, talán, ebbe a kis naplóba írok. Egy hete, ha jól számolom, meg akartak erőszakolni. Ellenkeztem, s szerencsémre nem történt meg. Viszont, fogva tartóm megvert. Ezt olyan szinten, hogy alig tudom mozgatni a lábam, tele van sebekkel, valamint két-zöld foltokkal. Mozogni is alig tudtam, a fájdalomtól meg persze ordítani, de egy hang sem jött ki a torkomon. Viszont, nagyjából két napja, a házba érkezett egy srác . Nagyjából velem egyidős lehetett, Rich O'brian. Neki köszönhetem, hogy még élek. 

Szívem a torkomban dobogott, s próbáltam felfogni az olvasottakat. Rick O'BRIAN. Miért ismerős ez a család név? T..Talán.. talán mégis igaz volt az álom? Vagyis.. Sean O'Brian. És Rich O'Brian volt az a srác..

Felugrottam az ágyamból, majd kinyitottam az ajtót. A naplóval a kezemmel rohantam át az egész lakáson. Leila kérdően nézett rám, de nem érdekelt. Végigcsúsztam a kicsi folyosón, s kinyitottam a  lakásunk ajtaját. Az ajtót be sem csuktam , csak átfutottam a szemközti lakásba. Az ajtó zárva volt . Kopogtam egyszer, majd még egyszer, majd még egyszer. A zár kattogott, majd nyílott az ajtó. Adam nyitott ajtót,  mire én, meg sem várva, hogy beenged, vagy sem, bementem.
-Sean, hol van?-hangom sokkal jobban akadozott, mint amennyire elképzeltem.
-A második szoba, balra, de miért..? -meg sem vártam, hogy ki mondja teljesen, máris rohantam a szoba felé.
Az ajtó előtt megtorpantam, s kételkedni kezdtem. Bemenjek-e, vagy sem? Csak ez járt a fejemben. Már csak azon veszem észre magam, hogy lenyomom a kilincset, és belépek. Sean érthetetlenül figyelt engem. A naplót ledobtam az ágyára, majd egy fura arc kifejezéssel, szóra nyitottam a számat.
-Hogy.. hogy hívják apukádat?